Az F-15E Strike Eagle kettős feladatú vadászrepülőgép, amelyet egyrészt légiharcra, másrészt földi célpontok elleni támadásra (különösen mélyen az ellenséges vonalak mögötti pontcélok támadására) terveztek. A fő szerepkör e kettő közül a földi célpontok elleni támadásé. Elektronikus rendszerek egész sora segíti az F-15E-t abban, hogy kis magasságban, nappal és éjszaka, bármilyen időjárási körülmények között harcképes lehessen.

Jellemzők

A személyzet két főből áll, egy pilótából és egy fegyverzetkezelő tisztből ( WSO). A korábbi F-15 típusok valamennyien légiharcra készültek; az E modell kettős feladatú vadászrepülőgép. Képes rá, hogy harcolva eljusson a nagy távolságban lévő földi célpontig, megsemmisítse azt, majd harcolva visszatérjen a támaszpontjára.

Az F-15E lézer giroszkóppal felszerelt inerciális navigációs rendszere folyamatosan figyeli a gép helyzetét és az ezzel kapcsolatos információkat eljuttatja a fedélzeti számítógéphez és más rendszerekhez, többek között ahhoz rendszerhez is, amely egy digitális, mozgó térképet jelenít meg mind a pilóta, mind a WSO műszerfalán.

Az AN/APG-70 radar segítségével nagy távolságokból is lehetséges a földi célpontok észlelése. A rendszer egyik látványos funkciója az, amikor a radar egyszer végigsöpör a célterületen, majd a személyzet kimerevíti az így begyűjtött radarképet és a számítógép memóriájában tárolja. Ezt követően a pilóta a radart légi célpontok utáni keresésre használhatja, miközben a fegyverzetkezelő tiszt a tárolt radarképen elvégezheti a célpont megkeresését is kijelölését.

A kis magasságú éjszakai navigációs és célzó infravörös rendszer (LANTIRN) segítségével az F-15E éjszaka és bonyolult időjárási körülmények között is képes kis magasságban repülni ill. irányított és nem irányított fegyverekkel földi célpontokat támadni. A repülőgép aljára felfüggesztett két, áramvonalas konténerből (navigációs konténer és célzó konténer) álló LANTIRN rendszer kimagasló fegyverzet célbajuttatási pontosságot biztosít.

A navigációs konténer egy terepkövető radart tartalmaz, amely segítségével a pilóta biztonságosan repülhet kis magasságban, ugyanis a rendszer időben figyelmezteti a felbukkanó akadályokra a pilóta szeme előtte tükörüveg kijelzőre vetített jelek segítségével. A rendszer összekapcsolható a robotpilótával is, ekkor a repülőgép emberi beavatkozás nélkül képes földközeli repülésre úgy, hogy elkerüli a tereptárgyakat.

A célzó konténer egy lézeres célmegjelölő és célkövető rendszert tartalmaz, amely akár 20 km távolságból is képes megjelölni a megsemmisítendő célpontot. Amint megtörtént a célpont megjelölése, a célinformációkat a rendszer automatikusan eljuttatja az infravörös levegő-föld rakétákhoz és lézervezérlésű bombákhoz.

A korábbi F-15 modellekhez képesti talán legnagyobb változás a fegyverzetkezelő tiszt részére létrehozott második ülés. A WSO négy többcélú kijelzőn jelenítheti meg a fontos információkat: radarképet, az elektronikai és infrared szenzorok által szolgáltatott adatokat, a repülőgép és a fegyverzet állapotát, a repülőgép körüli veszélyforrásokat, a digitális mozgó térképet, a célpont információkat, stb. Jobb és bal kezénél egy-egy mini botkormány szolgál a kijelzők kezelésére és a különféle önvédelmi és támadó rendszerek vezérlésére. A többcélú kijelzőkön egy menürendszer segítségével szabadon változtathatók a megjelenítendő oldalak.

A pilóta előtt is helyet kapott három többcélú kijelző, plusz a pilóta rendelkezik egy szammagasságban elhelyezett tükörüveg kijelzővel (HUD), amelyen a létfontosságú repülési és taktikai adatok láthatóak. Így a pilótának nem kell lenéznie a műszerfalra pl. ha a fegyverzet állapotát akarja ellenőrizni. A HUD éjszaka egy újabb funkciót kap, segítségével ugyanis a repülőgép előtti tájnak a LANTIRN navigációs konténere által látott infravörös képét (amely szinte teljesen megegyezik a nappal látottakkal) a HUD-ra vetítik, így a pilóta éjszaka is lát előre.

A F-15E-t két Pratt & Whitney F100-PW-220 (régebbi példányok esetén) vagy Pratt & Whitney F100-PW-229 (újabb példányok esetén) típusú, megnövelt teljesítményű sugárhajtómű hajtja. A digitális elektronikus hajtómű vezérlő rendszer ( DEEC) segítségével mindössze 4 másodperc alatt alapgázról utánégetőig fel lehet pörgetni a hajtóműveket, amely 40%-os javulás a régebbi motorvezérlő rendszerhez képest. A nagyobb gyorsulás rövidebb felszállóutat és élesebb manőverezést biztosít. Az F100-PW-220 hajtóművek együttesen 23 tonna tolóerőt adnak (egyenként 11,5 tonnát), az F100-PW-229 hajtóművek pedig 26 tonnát (egyenként 13 tonnát).

Az F-15E két oldalához simuló áramvonalas, illeszkedő üzemanyagtartályokban (CFT) egyenként 3400 liter üzemanyag fér el. A CFT-k oldalán és alján tömzsi fegyverzetfelfüggesztési pontok találhatóak, amelyek tömzsisége kisebb légellenállást eredményez, így tovább nő a Strike Eagle hatótávolsága.

Az F-15E az USAF-nál rendszerben lévő valamennyi, földi célpontok elleni fegyvert hordozni és alkalmazni tudja. Légiharc esetén AIM-7F/M Sparrow, AIM-9M Sidewinder és AIM-120 AMRAAM rakétákat tud bevetni. Beépített 20 mm-es gépágyújának javadalmazása 500 lőszer.

Háttér

Az F-15 kiemelkedő menőverezőképességét és gyorsulását a hajtóművei magas tolóerő-tömeg arányának és az alacsony szárnyterhelésének köszönheti. Az USAF arzenáljában az F-15 volt az első repülőgép, amely hajtóművei által kifejtett tolóerő meghaladta a gép súlyát, vagyis lehetővé tette, hogy akár függőleges emelkedés közben is gyorsuljon. Az alacsony szárnyterhelés (vagyis a repülőgép súlyának és szárnyfelületének aránya) alapvetően meghatározza a mnőverezőképességet. A magas tolóerő-tömeg arány az alcsony szárnyterheléssel kombinálva lehetővé teszi, hogy a repülőgép sebességvesztés nélkül hajtson végre éles kanyarokat.

Az F-15 először 1972 júliusában emelkedett a levegőbe. 1974 novemberében szállították le az első példányt az USAF-nak, az arizonai Luke légitámaszponton működő 58-ik Taktikai Vadászrepülő Kiképző Ezred számára. Itt kezdődött meg a pilóták kiképzése az F-15A és B modellekre. 1976 januárjában szállították le az első, harci alakulat számára épült F-15-öt. Az első harci gépeket a Langley légitámaszponton üzemelő 1-ső Taktikai Vadászrepülő Ezred kapta meg.

Az együléses F-15C és a kétüléses F-15D modellek 1979-ben jelentek meg az USAF kötelékében és ezeket Japánban, az Okinawa szigetén épült Kadena légitámaszponton állították szolgálatba. Ezek a változatok már továbbfejlesztett elektronikával, 1 tonnával nagyobb belső üzemanyagkapacitással és illeszkedő üzemanyagtartály felfüggesztési lehetőséggel voltak ellátve és a felszállósúlyuk maximum 31 tonna lehetett.

Az első sorozatgyártott F-15E változatot 1988 áprilisában szállították le a Luke légitámaszponton üzemelő 405-ik Taktikai Kiképző Ezred számára.

Forum Discussion

You can discuss this article in the Strike Eagle Forum with the latest posts appearing here below as well. Clicking on the 'Discuss' button takes you to the SEF, while clicking on the 'Quick Post' text enables you to make a post here right away.

Article discussions are available for registered users only!